a teljesség jegyében

6. A CSODA :) avagy felelősségvállalás azért, amiben élek ;) 

Saját, ezzel kapcsolatos folyamataimon átrágva magam, mentesülve mindenféle kioktatástól és felháborodástól, stabil álláspontra jutottam :) 
Elöljáróban köszönöm mindenkinek, aki ebben a szakaszban tanított és segített ezt magamban is a helyére pakolni!!! :) Óriási puszi nekik!!! :) 
 
Annyi, de annyi csodás Férfivel találkoztam, hogy annyira nem is meglepő, hogy zsenge korom ellenére ez - másokhoz képest - ideje korán középre billent bennem :) Látom, hogy hányan küzdenek még azokkal a hiedelmekkel, amiket én már rég ledöntöttem, és nem vidít fel :( 
Beérett bennem az a felismerés, ami az élet egyéb, segítői területein szerzett tapasztalataimból fakadóan agyban már megvolt. Döcögős volt az út, míg ezt szívből sikerült megértenem és kicsit más szinteken elfogadnom, de nagyon büszke vagyok magunkra, hogy azért mégis csak megvalósult :) 
 
Már elég rég felismertem azt, hogy én csak egy "iránytű" vagyok, egy "lehetőség", de senki helyett nem tudok cselekedni, én magam senki önbizalmát nem tudom visszaadni. Max. egy kicsit rásegíteni, egy kezdő lökést adni :) Ha úgy tetszik, ajtót nyitni, amin én már nem mehetek be, de a küszöbön állva még leskelődhetek :) 
Miután válaszra találtak a saját nőiességemmel kapcsolatos kérdéseim, meglepő változásokat tapasztaltam :) 
(ezek azok a kérdéskörök voltak, hogy mennyire kéne nekem elfogadónak, befogadónak és tündibündinek lennem, ... erotikus szolgáltatóként mit kéne megengednem, mert hát mégis ... aztán rájöttem, hogy ha valamit nem szeretnék, azt hogyan kell erőszakmentesen, a belső szükségleteimmel megegyezően lekommunikálni... megtanultam, hogy az, aki vagyok, ugyanolyan szerethető, mint amit várnának tőlem, de nem érzek rá késztetést :( és amíg csábított a gondolat, hogy megfeleljek bármilyen képnek úgy, hogy nem teszek érte sem kívül, sem pedig belül - mert nem akartam -, addig szanaszét feszültem benne) :D 

Megértettem, hogy itt is - mint az élet minden más területén - a paradoxon fedi fel nekünk az igazságot! 
Női és férfi szerepben találkozunk itt a földi élet színpadán és egyrészt különbözőek vagyunk, másrészt pont egyformák :) 
Persze, a hormonrendszerünk kicsit különbözik, mégis, ettől függetlenül az ellentéteink nem távolítanak minket, hanem közelebb hoznak :) Ugyanarra a közelségre vágyunk, csak másképp kommunikáljuk... én a magam módján meg tudom mutatni, te pedig a magad módján nyitottá tudsz válni rá... minél jobban nyílsz, minél kevesebb sablonnal, annál többet hozol ki belőlem :) 
Mmm... milyen érdekes az utolsó mondatrész, hogy "annál többet hozol ki belőlem" :) pont ellentéte annak, ami bennem történik :D annál inkább tudom elfogadni és befogadni a Férfit, minél inkább önmaga, mert úgy működök én is igazán :) 
 
Megértettem, hogy a sablonok tesznek minket tönkre és szigetelnek el egymástól. 
Sablonok/ hiedelmek/ gondolatbálványok/ előítéletek/ elvárások, amit fix fogódzkodónak hiszünk, pedig pont ezek azok, amik lélektelenné, üressé és magányossá tesznek minket! Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy azért, mert minden kornak van egy ideálja, egy eszméje, egy, az egyéneket általános dobozokba tuszkoló rendszere, aminek meg kell felelni, ha belefeszülünk, akkor is... Görcsösen igyekszünk eleget tenni ezeknek a mintáknak anélkül, hogy a saját, valós(!!!) igényeinkre fókuszálnánk. Helyette inkább elhisszük azt, amiről azt mondják, hogy az a jó, és annak úgy kell lennie. Elhisszük, hogy van egy egységes mérce, ami már-már inkább egy dogmatizált egységcsomag, és az a tuti, annak alapján vagyunk "valakik". Jók... 
Megtettük, amit a társadalom elvárt, koreográfia szerint táncikáltunk, ha feszes a ránk szabott ruhácska, akkor is, ... megtanultuk a kliséket, elsajátítottuk a káma szútrát lealacsonyító pózokat sorrendben, ezt zsűrizzük is egymáson, és minden oké, szuperek vagyunk, be is állhatunk bééégetni :D :D :D 
Igaz is, az önismeret a bátrak útja... A bátrak és soha nem a sérthetetlenek és a padlót még véletlenül sem fogdosók útja. 
 
Megértettem, hogy ahány életszakasz, annyi Tanító segít az utamon. 
Ők lehetnek tanárok, lehetnek szerelmek, de lehetnek olyan emberek - akár vendégek - is, akikkel egyszerűen nem tudjuk hova tenni egymást... ellenben jókat csatázunk az elfogadás jegyében :D Van abban valami varázslatos, amikor két kőszobor a szeretet csákányával formázgatja egymást :D :D :D 
Én is csak egy "örök diák" vagyok, aki hajlandó tanulni és a tanulásán keresztül másokat tanítani! ;) Én is magamról tanulok és Te is! ;) 
Így a záró - és ezt a bejegyzést ihlető - gondolatom az, hogy: 
Magadról akarj tanulni! 
A Lingam masszázst (és a myofasciális kezeléseket) egy lehetőségnek tekintsd! 
Ne azért gyere el hozzám, mert azt hallottad, azt olvastad valahol, hogy ezek segítenek és én majd valami csodát művelek veled! Meggyógyítalak, ... 
Mindenki a saját folyamataiért felelős!!! 
(én jelen helyzetben azért, hogy a változásokhoz teret és alkalmat biztosítsak, mert ezt vállalom)
Aki elég bátor, hogy féljen, az bármit elérhet! Aki bezárkózott, az egyszer volt annyira nyitott, hogy odatartotta az arcát... 
Ennek okán szívesen tanulok veled, de a lépéseket elsősorban neked kell megtenned! ;) 
Annyit viszont megígérek, hogy ha tényleg szeretnéd, és elfogadod, amit adni tudok, odarakom magam rendesen!!! :)) 
 
Píszendláv, köszönöm, hogy elolvastad :)